Boldog gyermek

Ahhoz, hogy ez sikerüljön, először a szülőnek magával is törődnie kell – írják a lapokon. Egy stresszes, fáradt szülő, akaratlanul is továbbadja a feszültséget a gyermekének, aki ettől szintén feszült lesz, és sírással, hisztivel, verekedéssel vezeti le a feszültségét. A megoldhatatlannak tűnő hisztiktől a szülő még feszültebb lesz, és kialakul az ördögi kör. Minden nap csupán néhány percet magunkra szánt idő, ami a napi pozitív energia adagunkat fedezi az első lépés, hogy mind nyugodtabbak legyünk.

2. Töltsetek együtt minőségi időt minden nap!

A legtöbb, amit tehetünk, ha tudatjuk a gyermekünkkel azt, hogy mennyire különlegesek. Találjunk minél több örömet gyermekünkben, hagyjuk, hogy a gyermekünk kedvenc tevékenységei határozzák meg az együtt eltöltött minőségi időt. A könyv nem idealizálja a minőségi idő fogalmát. Egyszerűen csak felhívja rá a figyelmet, mit jelent valóban ott lenni egy tevékenységben, nem csak félvállról venni a gyerek számára fontos pillanatokat.

3. Ne csak halld őt, hallgasd meg!

A legtöbben ahelyett, hogy meghallgatnák a másikat, egyszerűen csak saját magukra terelik a szót. „Az mind semmi, de én...” A szerzők adnak egy receptet a valódi meghallgatáshoz, az igazi beszélgetéshez. A valódi meghallgatás titka a teljes figyelem. Ha visszajelzés nélkül meghallgatjuk a másikat, megismételjük, amit a másik mondott, majd saját véleményünk hangoztatása helyett inkább kérdezünk. Igazán meghallgatni valakit: maga a tevékeny szeretet – állítja a kötet. A szerzőpáros beszél még arról milyen fontos a nevetés, játék, érzelemkifejezés együtt. Arra int „Ismerd el! Mutass megbecsülést!”

4. Használd a pozitív fegyelmezés eszközeit tisztelettel!

Az a gyerek, aki állandó, megbízható környezetben, mindenki által megértett, elfogadott és tisztességes szabályok mentén él, kiegyensúlyozott és együttműködő lesz. A legfontosabb üzenete a szülőnek ez legyen: "Bár a viselkedéseden változtatnod kell, most is mindig szeretlek" – tanácsolják.

5. Hagyd, hogy nőjön – hagyd, hogy hibázzon!
Ezen kívül, ha te hibázol szülőként, ne légy rest azt is bevallani. Segíts, ha szüksége van rád, higgy benne, légy optimista, és mindenekfelett szeresd feltétel nélkül.
(Forrás: Diana Loomans, Julia Godoy: Hallgass a gyermekedre! A boldog gyermek nevelésének 12 útja)

6. Tanítsd őket kapcsolatok építésére

Kezdetnek megfelel a gyermek ösztönzése az apró kedvességekre az empátia fejlesztése érdekében. Ez nem csak szükséges jártasságok elsajátítását eredményezi, de felmérésekből visszavezethető szükségesség a boldogságukhoz felé vezető úton.

 7. A próbálkozást értékeld, ne a teljesítményt

 Az elvárások túlzott hangsúlyozása és erőltetése megtöri a gyereket. Az elvárásokat eltúlzó szülők gyermekeire gyakrabban jellemző a szorongás és a depresszió. A felmérések eredménye egyértelmű: a próbálkozásokat kell értékelni, nem a természet adta képességeket.
Az intelligenciájukért dicsért gyerekek hajlamosabbak teljesítményhelyzetben a könnyebb feladatokat választani, mivel nem szeretnék az „okos” státuszukat elveszteni nagyobb hibalehetőség kockáztatásával. A próbálkozásra ösztönzött gyerekek viszont 90%-a választja a nehezebb feladatokat.
 „Ha a gyermekeinket a cél elérésébe fektetett energia függvényében jutalmazzuk, ebben a folyamatban újra kezdeményezni akarnak majd. Nem tereli el a tanulástól a figyelmüket az aggodalom, hogy mennyire tűnnek majd okosnak egy feladat megoldása során.”

 8. Tanítsd őket optimizmusra

Azon tizenéveseknek, akiket idejekorán pozitív látásmódra neveltek, feleannyira hajlamosak depresszióba zuhanni serdülésük során.
Az optimistákról az alábbi meglátásai vannak a pesszimistákhoz viszonyítva:
1. Sikeresebbek az iskolában, a munkában és a sportban
2. Egészségesebbek és tovább élnek
3. Elégedettebbek a házas életükkel
4. Ritkább náluk a depresszió és a szorongás

9. Tanítsd őket érzelmi tudatosságra

Az érzelmi intelligencia megszerzett tudásból, nem pedig veleszületett adottságokból áll. A gyerekek nem fogják csak úgy „maguktól” megérteni a saját érzéseiket, még kevésbé másokét.
Ehhez az első lépés a szülőktől az empátia kimutatása, az érzelmek megnevezése és érvényre juttatása, amikor haragot vagy csalódottságot élnek meg. Nem kell félni megmondani a gyereknek mit érez a szülő. Abból tud tanulni, építkezni. Ha a szülő kifürkészhetetlen, az sokkal rosszabb, mintha néha töredelmesen bevallja: fiam/lányom, most nagyon idegesítesz, vagy anyu/apu szomorú/magányos/elesett.
Beszélgess el a gyerekkel, segíts neki azonosítani az érzéseit, és tudasd velük, hogy ezek az érzések normálisak. Lehessen haragudni a szülőre, vagy akár dühösnek is lenni.

 10. Alakíts ki szokásokat

Hogyan segíthetünk a gyerekünknek a boldogsághoz vezető szokások kialakításában?
1. Ingerszegény környezet: válj meg mindentől, ami eltereli a figyelmet vagy kísértéshez vezet.
2. Mások bevonása: avass be másokat a terveidbe, hogy a környezeted segíteni tudjon és cselekvésre ösztökéljen.
3. Egyszerre egy cél: a túl sok cél túlterheli az akaratot, különösen a gyerekek esetében. Szilárdíts meg egy szokást, mielőtt újat szeretnél felvenni.
4. Kitartás: ne számíts első próbálkozásnál sikerre, az ilyesmi időt igényel. Lesznek visszaesések.

11. Tanítsd őket önfegyelemre

 Az önfegyelemnek nagyobb hatása vagy gyerek jövőben elért eredményeire, mint az intelligenciának – vagy mint akármi másnak.
Egy kísérletben azok a gyerekek, akik jobban ellenálltak az eléjük kitett mályvacukros edény kísértésének és nem ettek belőle akkor sem, ha egyedül maradtak vele, boldogabb és teljesebb életet tudhattak magukénak a későbbiekben az utókövetés kísérlet szerint.
Óvodásoknál a vágyak kielégítésének késleltetésének képessége intelligenciát, tanulmányi sikereket és jó szociális képességeket jósolhat felnőtt korra. Ez részben azért van, mert az önfegyelem elősegíti a tanulást és az információfeldolgozást. Ráadásul a fegyelmezett gyerekek könnyebben birkóznak meg a frusztrációval és a stresszel, valamint többnyire jobb érzékük van a szociális felelősségek kezeléséhez.
Más szóval az önfegyelem nem csak iskolai sikereket és higgadt asztalnál ülést eredményez, hanem a későbbiekben nagyobb elégedettséget, több barátot és közösségi kezdeményezést is.
Hogy hogyan kezdjünk el egy gyereket önfegyelemre nevelni? Tanítsuk meg nekik, hogyan terelhetik el a figyelmüket a kísértéstől.
Az egyik megoldás az, hogy eltüntetjük a kísértés tárgyát a szemük elől – hogy ténylegesen eltakarjuk a csábító mályvacukrot. Amikor a jutalom nem volt látható, egy felmérés során a gyerekek 75%-a képes volt 15 teljes percet várni a következő mályvacukorra; egyik gyerek sem tudott eddig várni láthatóvá tett jutalom mellett.

12. Több játékidő

A legtöbb gyerek tudatosan gyakorol éberséget – azaz teljes egészében kiélvezi az aktuális pillanatot – amikor játszik. A ma gyermekei viszont bent és kint egyaránt kevesebb időt látszanak játékkal tölteni.
Mindent összevetve a gyerekek átlagosan heti nyolcórányi szabad, kötetlen és spontán játékidőt vesztettek az elmúlt két évtizedben.
A játékra szánt idő nem időpocsékolás. Elengedhetetlenül szükséges a gyerekek tanulásához és fejlődéséhez.
A kutatók szerint részben a játékidő drámai csökkenése felelős a gyerekek kognitív és érzelmi fejlődésének lelassulásáért. Ráadásul a gyerekek megtanítása a szabad vonalvezetésű, rendszerezetlen játékra (felnőttekkel vagy azok nélkül) hozzásegíti őket az intellektuális, fizikai, szociális és érzelmi jóléthez.
A strukturálatlan játék segít megtanulni a gyereknek csapatban dolgozni, osztozni, egyezkedni, konfliktusokat kezelni, szabályozni az érzéseiket és a viselkedésüket, és felszólalni a maguk javára.
Itt nincs szükség szigorú megkötésekre, csupán biztosíts több időt a gyerekeidnek, hogy szabadon játszhassanak.

13. Igazítsd a környezetüket boldogságra alkalmassá

A felmérések határozott összefüggést mutatnak a televízió nem nézése és a boldogság közt.
A szociológusok szerint a boldogtalan emberek hajlamosak sokkal több időt tölteni a tévé előtt, mint boldogabb társaik, de nem tudni, hogy a tévénézés teszi-e az embereket boldogtalanabbá, vagy a boldogtalan emberek szeretnek-e jobban tévézni. De azt tudjuk, hogy sok más tevékenység segíthet a gyerekünknek boldog, jó beállítottságú egyénné válni. Amikor a gyerek tévét néz, nem azokat a dolgokat csinálja, amik hosszútávon a boldogsághoz segíthetik.

14. Vacsorázzatok együtt

Néha a tudomány csak annyit tesz, hogy igazolja, amit a felmenőink réges-rég tudnak.
Igen, a családi vacsora fontos. Ez az egyszerű hagyomány formázza a gyermek személyiségét és segíthet neki boldogabbá is válni.
Szintén felmérések bizonyítják, hogy azon gyerekek, akik rendszeresen vacsoráznak együtt a családjukkal, érzelmileg stabilabbak lesznek, és kisebb eséllyel fordulnak alkoholhoz vagy egyéb kábítószerekhez. Jobb jegyeket kapnak és kevesebb depresszióra valló tünetük van, különösen a kamasz lányokra jellemzően. Ezen kívül ritkábban válnak túlsúlyossá, vagy szenvednek táplálkozási zavaroktól. A családi vacsorát akár a gyereknek való felolvasás is koronázhatja, amivel jobban felkészíthetőek az iskolára.